Mindig úgy gondoltam, hogy jó ember vagyok. Tekintettel vagyok másokra, segítek, ahol tudok, nem mondok csúnya dolgokat embereknek, akkor sem, ha gondolom őket, nem beszélek ki senkit a háta mögött és a magam haszna elé helyezem a right choice-t.

De ha jobban belegondolok, sosem adok pénzt vagy cigit a kéregetőknek. Na jó, cigit néha, amikor elbizonytalanodom, hogy biztos jó ember vagyok-e. Sosem vállalom a felelősséget a foglalt pasik azon döntéséért, hogy kavarjanak-e velem, avagy sem. Sosem csináltam semmilyen charity dolgot és sosem adakoztam senkinek. A családomat leszámítva persze. Meg egyszer akartam kutyát sétáltatni egy menhelyen, de gecibunkón elküldött a csaj.

Ezzel szemben, napi szinten manipulálok embereket és hazudok nekik, hogy mellettem maradjanak. Hogy meg ne tudják, amiket elkövettem ellenük. Hogy például lenézem sokukat bizonyos dolgokért. Hogy nem tesznek boldoggá és hogy megbántanak és ezért én is megbántom őket, aztán azt hazudom, hogy sajnálom meg azt, hogy csak ostoba voltam és nem gondoltam át. Sokszor a saját véleményemről is hazudok. Sokszor úgy teszek, mintha jól érezném magam a társaságukban, vagy érdekelne, amit mondanak, csak mert nem akarok egyedül maradni. Vagy mert ott van az az egy ember is, aki tényleg érdekel, és akarok okot, hogy én is ott legyek. Vagy csak arra akarok okot, hogy jobbnak érezhessem magam.

Összehasonlítom magam mindenkivel mindenben, és rettegek közben, és addig keresek, amíg nem találok valamit, amiben én nyerek; aztán úgy megkönnyebbülök és olyan kárörvendő lesz a szívem mélye, hogy gyorsan egy pillanat alatt eltüntetem az agyamból az egészet. Aztán kezdem elölről.

Meg aztán sokszor nem hozok meg döntéseket, amiket meg kellene hoznom, ha tényleg jó ember lennék. Például, ha egy foglalt pasi kikezd velem, én nem hajtom el csak azért, mert foglalt. Ez nem az én felelősségem, meg nem is az én dolgom. Ha jól érzem magam vele, akkor miért ne flörtölhetnék, csak azért, mert nekem is jár egy kis boldogság?

Vajon én elvárnám más nőktől, hogy ha tudják, hogy valaki az én pasim, akkor ne kezdjenek vele? Szívesen elvárnám, de nincsenek illúzióim a világról. Az emberek mind önzők, és mind leszarják a másikat – ez a tapasztalatom. De persze nekem jobbnak kellene lennem ennél, ha én jó ember akarok lenni. On the other hand, viszont, minek kellene nekem a jót választanom? Eddig is milyen jól bevált, amikor azt tettem. Sokra vitte az életemet. Szinte mindenki kihasznált, akinek alkalma nyílt rá. És én lassan már nem választottam a jót.

Mostanában inkább a közepeset választom. Nem okozok kárt direktben senkinek, és nem bántok direktben senkit. Nem vagyok bully és nem vagyok bunkó.
De néha nem teszek semmit akkor sem, ha sejtem, hogy amit csinálok egy célért vagy csak azért, hogy én is néha pillanatokra boldog legyek, az valaki mást hátráltathat a saját boldogságában; és már sokszor mondok nemet.

Így tehát könnyen lehet, hogy nem is vagyok jó ember.