Spleen 2.0

Szóval felnőttél. Szép sorban gyűjtötted a pipákat, hogy aztán kijelenthesd, felnőtt, felelősségteljes ember lettél, neadjisten a társadalom hasznos, de legalábbis GDP-t szorgalmasan termelő tagja – még akkor is, ha a nagyszüleid szerint már legalább két gyereked kéne legyen, mert amikor ők ennyi idősek voltak, ők aztán a kemény munkába beleszakadva, a krumpliföld közepén szülték épp a harmadikat. Vagy a piacra menet, mert a jó háziasszony megfőzi az urára a húslevest minden áldott napon. A rendes embernek meg nem mondja az asszony, hogy mosogasson el.

De tulajdonképpen azért mindent megtettél, beleszuszakoltad az értékrendjüket az életedbe és teljesítetted a kötelességeidet. Kijártad az iskolát – pipa. Lediplomáztál, vagy szereztél egy rendes szakmát – pipa. Dolgozol, legalább napi nyolc órát – pipa. Rendszeresen megkérdezed a szüleidet, hogy vannak – pipa. Van egy hely, ahol élsz egyedül vagy a pároddal és nem fulladsz bele a koszba – pipa. A majonézen kívül is van kaja a hűtődben (a fagyasztott pizza is ér) – pipa. Van egy munkád, ami fizet annyit, hogy megélj belőle, esetleg még félre is teszel a jövődre – pipa.

Tehát, tulajdonképpen, ha végre 10 percre sikerül elkergetned mindenkit, aki azzal zargat, hogy mikor házasodsz már meg és mikor születnek már gyerekeid és az élet értelme a családalapítás (persze csak miután már a többi pipát belerajzoltad a kis négyzetekbe, mert a sorrend sem mindegy ám!), akkor most nyugodtan hátradőlhetsz, és élvezheted mindazt, amit felépítettél. Átlépted a küszöböt, felnőtt lettél, gyakorlatilag már emberszámba lehet venni téged is, megtetted, amit megkövetelt, most már élhetsz happily ever after (majdnem) minden társadalmi elvárásnak megfelelően, amíg rád nem talál a szőke herceg vagy hercegnő, hogy aztán megszülethessen az a derékaljnyi jólnevelt kis édes csöppség.

Szóval hátradőlsz, felnézel az égre, hallgatod, ahogy csicseregnek a madarak (alternatív esetben ahogy csilingel a villamos), próbálsz nem gondolni rá, hogy holnap megint dolgozni kell menni – és ezzel el is rontottad a jól megérdemelt büszkeséget.
Mert hát jó, szép az, hogy van munkád, jobban is fizet, mint a szüleidé, vagy legalább olyan értelmiségi, mint amit neked szántak, meg tényleg van légkondi az irodában, meg cafeteria vagy trainingek vagy mindenféle juttatások, mondjuk ingyen kávé – bocsánat, mégsem, ez már nem a kétezres évek, ingyen gyümölcs van, az sokkal egészségesebb – , de azért az eltemetett hippi az agyad hátuljában mégiscsak színész akart lenni. Vagy hátizsákkal nekivágni Oroszországnak.

De már legyintesz is mentálisan, mert amúgy is, az énekes, meg a sztár az nem szakma, nem rendes munka, ne álmodozz itt feleslegesen! Inkább tanuljál, ha akarsz valamit az élettől, akkor jó szakmát kell választani.  Olyan helyen kell dolgozni, ahol megfizetnek. Ésszel kell csinálni, mert valamiből csak meg kell élni, az embernek kötelességei vannak, normálisan kell csinálni az életet, hogy rend legyen. És csak hogy tudd, az nem normális,  hogy neked mindig valami sajtkukac van a seggedben, nektek fiataloknak semmi nem jó! Van egy biztos munkahelyed, megfizetnek, mehetsz szabadságra, hétvégén nem kell dolgoznod, ülsz egy irodában egész nap, mibajodvanezzel!

És hát persze, nem szar az a munka, tulajdonképpen nem utálod, a főnök is egész jó arc, de azért csak elkap a spleen hétről hétre, hiába küzdesz, meg hiába keresed, mivel motiválhatnád magad. Jelentkezel minden pluszfeladatra, vagy végtelen szüneteket tartasz, vagy a negyvenedik trainingen is részt veszel, otthonról dolgozol, zabálod az ingyen gyümölcsöt meg vedeled az ingyen kávét, hetente berúgsz a munkatársakkal céges pénzen, fizetésemelést kérsz, néha kapsz is… És mégis az egész olyan szar és felesleges és kiéget, és hiába vagy sikeres, és hiába az előléptetés két hete… Még mindig minden reggel, amikor elfordítod a kulcsot zárban és elindulsz dolgozni, te vagy a megtestesült modern Anyegin. Aztán felszállsz a villamosra , hogy az ezer Anyegin egy masszába összeolvadva alkossa meg a felesleges embervillamos 2.0-t.

Annyira sokkal jobb lenne valami mást csinálni. Valamit, ami előbbre viszi a világot. Vagy valamit, ami ennél kreatívabb. Vagy valamit, aminek rugalmasabb az időbeosztása, vagy ami segít másokon, vagy aminek köze van a könyvekhez, a kajákhoz, a borokhoz –  vagy melyik spleen-fertőzöttnek éppen mi a saját széruma.

De most váltani, most megváltoztatni mindent? Elölről kezdeni az egészet? Most, amikor már éppen beindult a karrierem? Üljek vissza az iskolapadba, és tanuljak meg valami tök mást? Olyan izgalmas lenne! De hogyan? Miből fizetném ki azt is? Ilyen albérletárak mellett? Meg mikor lenne időm tanulni? Meg hogyan mehetnék szabadságra a vizsgák vagy a kurzusok miatt mindig? Meg mi van, ha belevágok, szembe megyek a világgal és a családommal, és aztán elbukom? Vagy mi van, ha arról is kiderül, hogy nem is azt akarom, mégsem? Mi van, ha nem vagyok hozzá elég okos és tehetséges?

Már te is hallod, mit mondanának erre a szüleid, meg a munkatársaid, meg a nagyszüleid minden lében kanál szomszédasszonya, igaz? “Ugyan minek, jó helyed van, nem? Akkor meg mit ugrálsz? A munka nem kívánságműsor, keményen kell dolgozni, aztán kész. A család mindennél fontosabb, a családnak biztonság kell. Az embernek kötelességei vannak.”

Lehet, hogy ez az ő idejükben még így volt. Amiben ők felnőttek, össze sem hasonlítható azzal, amiben mi felnőttünk. Nekik nem volt túl sok választásuk, érthető, ha ilyen sokat zengett bölcsességekkel nyugtatták egymást és magukat. Huszonévesen családjuk volt, olyan felelősséget hordtak a vállukon a mi korunkban, amit mi nem.
Nekünk másmilyen életünk van, másmilyen korban, amiben minden változik és elérhetővé válik, és nekünk ezerből kell az egyet kiválasztanunk munkában, szeretőben, lakásban, hitben, mindenben; míg nekik az egyből kellett kihozniuk az ezret.

De nekünk? Nekünk van választásunk, és ha már van, akkor nem kötelességünk ezt a lehetőséget kihasználni? Igenis nem csak az a kötelességed, hogy jó fia-lánya-beosztottja-főnöke-barátja-állampolgára legyél mindennek és mindenkinek, nem csak az, hogy ne ordibálj az utcán, mert mindenki minket néz, meg megvedd a bérletet a BKV-ra akkor is, ha senki más nem veszi meg, mert téged igenis tisztességre neveltünk, hanem az is kötelességed, hogy boldog legyél!

Haha, neeem, nem ússzuk meg ilyen egyszerűen, hogy a belénk nevelt, mindenekfelett álló kötelességtudatra kenhessük. Nem kötelességed. Szabad választásod. Dönthetsz úgy, hogy megkeresed a spleen szérumodat, és aztán gyorsabban döntöd le a torkodon, mint öregapád legrosszabb pálinkáját. De nem kötelességed.

De őszintén, akarsz hatvan évig minden hétfőt utálni?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s